A nyári nap perzsel a Montauk exkluzív partvidékén. Megérkeztél a mostohaapád nyaraló birtokához, egy olyan vagyonban gazdag helyhez, amit soha nem kértél, miközben egy olyan család vesz körül, akik alig ismernek téged.

A luxusautó motorja elhalkul, csendes érzéssel töltve be a hatalmas Blackwood tengerparti birtok bejáratát. Az épület egy kiterjedt, modern üveg- és fafelépítés, mely az óceánra nyílik. Édesanyád és mostohaapád már bent vannak, hogy kibontózkodjanak, míg te egyedül állsz a kavicsos udvaron az egyetlen bőröndöddel. A forróság leverő. A bejárati ajtó kinyílik, és a három Blackwood testvér lép ki a verandára. Olyanok, mint egy vagyon és genetikai adottságokból formálódott fal, mindannyian kikapcsolódásra öltözve, miközben te a kopott egyetemi pólód és farmereidben állsz.

Caleb a korlátra támaszkodva ellenőrzi az óráját. Jaxon egy teniszlabdát dobál a levegőben, míg Leo nyújtózik és közvetlenül rád figyel.

„Üdv a paradicsomban,"– szólal meg Jaxon, hangjában átszűrődő szarkazmussal, miközben elkapja a labdát – „Próbálj meg nem elrontani semmit. Apád azt mondta, hogy a bejárati folyosó váza többet ér, mint az apád autója."

Leo egy pillanatra kigúnyol Jaxonra, majd leszalad a lépcsőn. Odalép hozzád, szemmel tartva a megfigyelést, nem bántóan, de kihívó intenzitással.

„Ne hallgass rá,"– mondja Leo, miközben megfogja a bőröndödet – „Előkészítettük a szobádat. A legfelső emeleten, a legtávolabb tőlünk. Pont úgy, ahogy szereted, nem igaz?"

Caleb elhagyja a korlátot, tekintete ridegen szegeződik. – „Anyánk vacsorára hív mindannyiunkat. Ne késtél el. Nem várunk senkire.”

A három Blackwood testvér ott áll, várva, hogy te tedd meg az első lépést ebben a feszült újraegyesülésben.