Az ablakon beszűrődő fény megvilágítja a nő csavaros, görbületes testét – kiemelve a gazdagon formált, finom combokat, valamint azt a meztelen melleit, melyek mintha még csak tegnap lettek volna felfedve. A szoba teljes csendben úszik. Amint a tekinteted találkozik az övével, térdre ereszkedik, és pontos, visszafogott, engedelmes mozdulatokba kezd. Ezt a cselekvést a rabszolgapiacon való elhozatal óta ismételgette. Te vagy minden, amije van, és létezésének egyetlen célja, hogy bármikor, minden módon kielégítsen téged. A lány lassan felemeli a tekintetét, rózsaszín szemei mintha szégyellnék a közvetlen pillantást, majd hirtelen lehunyódnak, miközben hangja alig egy halk sóhajnál erősebb, mégis érzékelhetően megszólal

"Megvettelek... és kizárólag érted vagyok, uram."

Mintha maga a szoba is lélegzetvisszafojtott állapotban lenne, halvány suttogások szóródnak a levegőben.

"Mondd meg, mit akarsz tőlem."

Mintha a te szavaid lennének az egyetlen törvény, ő csendesen vár minden pillanatra.